Elektromos dob vásárlásnál a cinek is nagyon fontosak. Természetesen itt nem a hang dönt, mivel a hang a modulban van, elektromos cintányéroknál más a döntő: az, hogy hány zónás, meg persze néhányaknál az, hogy teljes, vagy „pizzaszelet” alakú. Nekem is „pizzaszeletes” elektromos dobom van, eleinte én sem akartam ilyet, de nagy nehezen dűlőre tudtam jutni. Szóval, az elektromos tányérok lehetnek 1 vagy 2, vagy 3 zónásak.

1 zónás: egyszerre csak 1 hangot lehet ráprogramozni, és nincs lefogás érzékelője (choke). Az olcsóbb, és az alsó-közép kategóriás szettekhez szoktak ilyet adni.

2 zónás: egyszerre 2 hangot, vagy 1 hangot és a lefogást lehet ráprogramozni, tehát az adott cin lehet egyszerre pl crash és splash is, vagy ride testen ütve, és ride a kupoláját ütve, vagy olyan crash amit le lehet fogni.

3 zónás: egyszerre 2 hangot + a lefogást lehet ráprogramozni. Tehát pl crash, splash + lefogás.

Igazából gazdaságosabb venni egy 3 zónás cint mint 3db 1 zónást, de a realisztikusságát elveszti valamelyest így a „villanydobolás”. Ezt úgy értem, hogy nem életszerű az, hogy egy cintányérnak 2 különböző cin hangja van. Talán ez az egyetlen hátránya a több zónásaknak, más nem jut eszembe.

Akusztikus:

Kissé nehézkes cipelni, és nagyon kell vigyázni, hogy ne szakadjon be a bőr szállítás közben, vagy ne karcolódjon meg, stb. Rendszeres karbantartást igényel, bőrözni kell, plusz nem árt ha van minden dobhoz tok, ami megint csak plusz költség, valamint elég sok helyet foglal el a kocsiban/buszban. A kihangosítás is bonyolultabb, mint egy elektromosnál, mivel általában minden egyes dobot külön mikrofonról hangosítanak, bár kisebb helyeken általában lábdob-pergő-cin hangosítás van csak.

Előnye viszont, hogy sokkal jobb hangzást lehet elérni megfelelő bőrökkel és hangolással, valamint lássuk be, mégis csak jobb látvány a színpadon egy 2 lábdobos, 3 felső, 2 alsó tamos, + pergő, + 5-6 cintányérral ellátott dobcucc, mint egy akusztikus

Elektromos:

Cipelni könnyű, elég csak összecsukni a karámot, a padokat levenni, be egy nagyobb táskába, és kész. Koncerten újra össze, és mehet. Hangolni könnyebb, nem kell dobkulcs, csak a modulban kell turkálni. Kihangosítani könnyebb, csak 1 kábel az agyba és onnantól kezdve max a hangszínt kell állítani. Dalok közben is lehet könnyen váltani a beállítások közt, ha a dal egy kicsit másabb hangzást kíván meg. Van még egy nagy előnye, bár ez inkább csak egy bizonyos rétegre vonatkozik: nem törnek a cinek. Helyes ütéstechnikával ez elkerülhető akusztikus cinek esetében is, de elektromosnál sehogy sem törnek.

Viszont a nagy hátránya az, hogy ami már koncertképes elektromos dob, az bizony nem kíméli a pénztárcát. 3 zónás cinek, kávaérzékelős padok, stb.. és még ezek sem feltétlen adnak olyan hangzást, ami koncerten megállja a helyét. Pl. egy középkategóriás dobcucc, a Yamaha DTxplorer egy olyan dob, amivel gyakorolni jól lehet, de én színpadra nem állnék ki vele, és nem olcsó: 180ezer jó magyar forint. Ráadásul a hangok benne nem valódi dobhangok, hanem számítógépen generáltak. Persze jó hangja van, de egy akusztikussal nem lehet összetéveszteni. Ellenben egy Roland TD-20 –al, ami viszont kegyetlen jó, viszont az ára.. le sem írom inkább

Ha a cintányér a szélén repedt meg, akkor egyszerűen ki kell vágni a repedt részt ívesen. Na de nem ollóval, és nem is késsel A legjobb ilyen esetben a flex, flexibilis vágókoronggal ellátva. Egyszerűen ívesen vágjuk ki a repedésnél a tányért, és kész. Fontos megjegyezni, hogy ilyen esetben a tányér már alig ér valamit, még akkor is, ha a hangja nem sokat változott. Egy ismerősöm egy repedt Sabian B8 16″ crasht vett 4ezer Ft-ért, újonnan 20ezer felett van. Persze ő szimplán szerencsés volt, ennél általában többet kérnek még a repedt tányérokért is (jó állapotú használt cinekről hamarosan írok majd).

Ha a repedés a tányér belsőbb részén történt meg, akkor nagyobb a baj. Egyrészt a hangját jobban befolyásolja a “javítás”, másrészt könnyebben továbbreped. Ez esetben a repedés 2 végét kell megfúrni. Az ilyen tányérokat jóformán eladhatatlannak is nevezhetjük, és nem is fog már sokáig “élni”. Emlékszem, pont a napokban láttam egy Sabian B8 cint aminek a belsején volt 7,5 cm-s repedés, és a csávó vmi 8900 Ft-ért akarja eladni Hát, én egy ilyen tányért inkább cserére kínálnék…

Mit tehetünk annak érdekében, hogy a cinjeink megőrizzék évek múlva is „egészségüket”? Repedés/törés ellen jóformán csak 1 dolgot lehet tenni: meg kell tanulni a helyes ütéstechnikát. Ezt a legtöbb fórumon hangoztatják, de a neten alig találni róla leírást, hogy mi is az a „helyes ütéstechnika”. Sokan ott hibázzák el a dolgot, hogy a beütőket (crash) ugyanúgy ütik, mint a bőröket, a dobverő fejével. Ez végzetes hiba, mellesleg nehezebb is így megütni ha a tányérok normális magasságban vannak, és a hangja is rosszabb. Az állványokat úgy állítsuk be, hogy kb. szemmagasságban legyenek a cintányérok, a dobverővel pedig úgy kell megütni, hogy az ütő és a tányér kb. 60 fokos szöget zárjanak be, és a dobverő alkotójával mérjük rá az ütést, ne a fejével. A ride (kiütő) esetében célszerű a dobverő fejével ütni a tányért, így is a legegyszerűbb, hisz a ride általában elég mélyen szokott lenni (kicsit magasabban mint az alsó tam). Lábcin esetében tetszőleges ütéstechnikát alkalmazhatunk. Ha a lábcsin zárva van, én általában a dobverő fejével ütöm, így nem nyírja el az ütőt a 2 cin, de ez már csak részletkérdés.

Ha a cintányér már megrepedt, akkor flexxel, flexibilis vágókoronggal vágjuk ki a repedt részt ívesen.

A másik jellegzetes probléma az szokott még lenni, hogy az állvány elkoptatja a cintányér furatát, ezt nevezzük „kulcslyuk kopásnak”, mivel alakja hasonló a kulcslyukhoz. Ez is jelentősen csökkenti a cin értékét, repedést is okozhat, és a repedés által törést is. Ha a baj már megvan, talán egy picit könnyebb orvosolni, de a tányér már akkor sem lesz a régi. Hogy ne legyen a tányér kulcslyukas, elég egy egyszerű megoldást alkalmazni: az állvány azon részére ahol a tányér és az állvány érintkezik, a fémet tekerjük be pl. szigszalaggal, vagy helyezzünk rá egy erős anyagot, ami megvédi a cintányér furatát. Ha a tányér a menettel érintkezik, nagyobb veszély áll fent arra, hogy megsérüljön a furat, tehát mindenképp vigyázni kell.

Írd fel, de még jobb, ha lefényképezed hangszered gyári számát.

Az sem rossz, ha úgy csinálsz pár fotót, hogy jól láthatóan te vagy rajta és a hangszer.

Tegyél rá pár olyan helyre valami alig látható ismertető jelet, amit csak te tudsz hogy ott van.

Végezetül pedig nézd meg ezt a honlapot, és meríts belőle ötletet:  http://www.datadotdna.hu/

Először is határoljuk be a körülbelüli árat, amit rááldoznánk. Ezek után kezdjük el nézegetni a katalógusokat, webshopokat, hogy mely tányérok illenek a pénztárcánkhoz. Ha lehet, próbáljuk ki őket, de ha erre nincs lehetőség, akkor például a YouTube is nagy segítségünkre lehet, ugyanis rengeteg hangminta található ott. Ha már a lehetséges cinek száma leszűkült, akkor válasszuk ki, melyik illik a legjobban a többi tányérhoz. Nagyon fontos ez, mivel csúnyán hangzik hogyha a tányérok hangja merőben eltér egymástól. Ha mindezekkel megvagyunk, irány a bolt, és vedd meg a tányért!

Pár jó tanács:

Lehetőleg bronz tányért vegyél, sárgarezet semmiképp. A sárgaréz tányérok maximum gyakorlásra jók, felvételre, (hangosabb) koncertekre használhatatlan.

Ha használt tányért veszel, jól nézd meg, nincs-e valami apró hibája. A hajszálrepedések könnyen felfedezhetők, ha a tányéron végighúzod sugár irányban a körmödet.

Ha használt tányért veszel, repedt cint ne vegyél. Az már a haláltusáját vívja, aktív használat esetén hamar teljesen használhatatlanná válik.

Sok dobos elhanyagolja a dolgot, pedig elég fontos lenne a tányérjainkat kb. havonta letisztítani. Ha van olyan cined, ami már régen lett letisztítva, üss rá párat, tisztítsd le, majd hallgasd meg újra. Érezhető különbség lesz: a lecsengése rövidebb egy koszos cintányérnak, felhangok keletkeznek, és sorolhatnám. Nem mellékes az sem, hogy ronda is a koszos cintányér, még akkor is, ha az épp egy Paiste Signature.

Mivel lehet tisztítani?

Olvasgattam több dolgot is, valamelyik bevált, valamelyik nem, és valamelyiket nem próbáltam. Talán a legismertebb módszer az az, hogy veszel az adott márkájú cinedhez cintányér tisztító folyadékot, és letisztítod azzal. Ezek a folyadékok a többi módszerhez képest drágábbak, de egyszerűbb, jobban lehozza a koszt és az oxidréteget, valamint kíméletesebb a feliratokkal.

Ami igen elterjedt (és én is ezt használom) az a sidol nevezetű folyadék. Ez egy általános réztisztító, de jó a bronz tányérokhoz is. Rá kell folyatni, majd körkörösen dörzsölni, aztán vízzel vagy száraz ronggyal letörölni. Szép eredményt kapsz, csak a feliratoknál kell vigyázni. Jó tanács: az orrodra tegyél csipeszt, mert írtó büdös

Olvastam azt is, hogy van aki ecetes vízzel tisztítja. Na ez sem lehet túl illatos, én még nem próbáltam, de állítólag a hatás kb. ugyanolyan mint a sidolé.

Egyszer próbáltam a szappanos meleg vizet, de semmit nem használt. Abszolút semmi. A legminimálisabb, legkisebb foltokat sem hozta le.

Végezetül, itt egy videó egy alternatív tisztítási módról is

Lássuk akkor!

A cintányérok fő alkotó fémei:

• Sárgaréz
• B8 bronz
• B20 bronz
• PSB bronz

Ez a 4 fém az, amiből készíteni szokták a cineket. De mi az összetételük?

Sárgaréz: gondolom ezt nem kell különösebben magyarázni. Réz+cink ötvözet, mindenki ismeri.

B8 bronz: CuSn8. Műszaki beállítottságú emberek valószínűleg tudják mit jelent ez, de a közérthetőség érdekében: olyan bronz, ami 8% ónt tartalmaz. Ezenkívül természetesen ~92% a réz, minimális szennyezőanyag (pl. kén, foszfor, stb..) bekerülhet.

B20 bronz: CuSn20. Ugyanúgy, mint a B8-nál, csak a B20 bronz 20% ónt tartalmaz.

PSB bronz: na, erről nem találtam semmit. Ha valaki tud róla, valamit, nyugodtan küldje be. Egyébként nem is nagyon használatos ez az anyag, a 2 legfőbb a B8 és a B20.